A sugallt jelentés eltér a kiejtett mondat jelentését?l.

A
relevanciaelmélet szerint (Sperber és Wilson, 2002) a szó szerinti és a nem szó
szerinti megnyilatkozások interpretációja a kommunikatív relevancia elve által
vezérelt, vagyis a hallgató az optimális relevancia elérésére törekszik, és az
információ értelmezésekor nem csak a nyelvi interpretációra van szükség, hanem
a pragmatikai folyamatokra is. Átfogóbb
értelemben a kognitív relevancia elvére vezetik vissza a kommunikáció
interpretációját (Wilson és Sperber 2004). A kognitív relevancia elve szerint az
emberi megismerés a relevancia maximalizálására törekszik. Bizonyos
kognitív hatások módosítják a
világról alkotott reprezentációkat,
ami kognitív er?feszítést igényel. A hatás-er?feszítést figyelembe véve a
kommunikáció során olyan megnyilatkozásokra törekszünk, amelyek a
legkevesebb kognitív er?feszítéssel járnak, de a legrelevánsabb
jelentéssel bírnak (Wilson
és Sperber 2004).

A
kommunikáció interpretációja több párhuzamos folyamatból áll: el?ször az
explicit tartalom (explikatúra-szó szerinti jelentés) feldolgozása történik,
melynek során végbemegy a nyelvi dekódolás, aztán kerül feldolgozásra a
szándékolt kontextuális implikáció (nem szó szerinti jelentés) (Wilson és
Sperber, 2004). Sperber és Wilson (1995)
elméletében a szó szerinti és nem szószerinti jelentés elválasztásakor a megnyilatkozás
propozíciós formája és a kifejezett gondolat közti hasonlóság a legfontosabb,
vagyis akkor lesz szó szerinti, ha a megnyilatkozás propozíciós formája megegyezik
a gondolattal. Wilson és Sperber (2004) szerint egy
propozíció implikálásának er?sségében is találunk különbségeket. Er?s implikáció
az, amely feltétlenül szükséges ahhoz, hogy eljussunk az interpretációhoz,
gyenge pedig az, amely segíthet az interpretációban, de önmagában nem lényeges,
és megnyilatkozás más implikációk lehet?ségét is mutatja.

Best services for writing your paper according to Trustpilot

Premium Partner
From $18.00 per page
4,8 / 5
4,80
Writers Experience
4,80
Delivery
4,90
Support
4,70
Price
Recommended Service
From $13.90 per page
4,6 / 5
4,70
Writers Experience
4,70
Delivery
4,60
Support
4,60
Price
From $20.00 per page
4,5 / 5
4,80
Writers Experience
4,50
Delivery
4,40
Support
4,10
Price
* All Partners were chosen among 50+ writing services by our Customer Satisfaction Team

Ezen elmélet megalkotására nagymértékben hatott Grice
munkássága, a jelentés- és kommunikáció elmélet (Grice, 1989). Grice (1989)
szerint egy mindennapos társalgás, beszélgetés kölcsönösen elfogadott és elvárt
viselkedést követ, amit együttm?ködési alapelvnek hív. Ezen belül elkülönít 4
alapszabályt (ezeket hívja maximáknak), amelynek megfelel?en végbemegy egy
társalgás. Az együttm?ködési alapelv és maximák segítségével magyarázza meg
azokat a jelentéseket, amelyeknél a beszél? által sugallt jelentés eltér a
kiejtett mondat jelentését?l. Grice (1989) megkülönbözteti azt, amikor a
beszél? pontosan azt akarja közölni, amit kiejtett, és amikor a beszél? a kiejtett
mondat jelentése mellett valami mást „implikál”, ezt hívjuk implikatúrának.

Az
együttm?ködési alapelv
általános elvárásokat állít a társalgás résztvev?ivel szemben, a megfelel?
hozzászólásokkal és társalgási célokkal kapcsolatban. Az általános alapelven
belül megkülönböztetünk négy speciálisabb
társalgást irányító alapelvet, melyek megsértése implicit módon, mögöttes szándék meglétére utal
(Grice, 1975).  A négy
kategória, pontosan meghatározza a társalgás során mutatott megfelel?
viselkedést. Megfogalmazásuk
els?dleges célja a leghatékonyabb információcsere el?segítése. A Grice (1975) által meghatározott négy maxima a következ?:

·        
Mennyiség maximája: ne legyünk a kelleténél informatívabbak, de tartózkodjunk a nem kifejez?, rövid,
kevés információt hordozó válaszoktól is.

·        
Min?ség maximája: magában foglalja azt, hogy amir?l úgy
hisszük, hamis, azt nem adjuk tovább,
illetve az evidenciák hiányában nem is adunk egyáltalán információt.

·        
Relevancia maximája: „Légy,
releváns”, tehát a társalgás során ne térjünk
el a tárgytól, mindig megfelel?en reagáljunk és ügyeljünk arra, hogy a
társalgás logikai felépítése ne bomoljon meg.

·        
Mód maximája: fontos, hogy a társalgás során mindig érthet?en fejezzük ki magunkat, kerüljük a homályos kifejezéseket,
a kétértelm?ségeket, törekedjünk
tömören és rendezetten kifejezni magunkat.

A maximák
szándékos kihasználásával jönnek létre a társalgási implikatúrák, melyek értelmezéséhez szükség van arra, hogy a hallgató
tisztában legyen a szavak, a mondat alapvet?
jelentésével, az értelmezés során figyelembe kell vennie a kijelentés nyelvi és szituációs kontextusát, rendelkezzen bizonyos
háttértudással az implikátummal kapcsolatban és ezzel egy id?ben a beszél?nek
is tisztában kell lennie a
partnere által hozzáférhet? háttér információkkal. Ha ez a kölcsönösség nem teljesül, az implikatúra
értelmezhetetlenné válik (Grice, 1975). Ha
valaki a társalgás során tudatosan megsért egy maximát, akkor azt az érzést
kelti a beszédpartnerében, hogy valamit
implikálni szeretne azzal kapcsolatban, amit mond. Ahhoz, hogy ezt a sugallatot megértsük és képesek
legyünk a beszél? szándékának megfejtésére,
nemcsak tudatelméleti képességeinkre van szükség, hanem a maximákkal kapcsolatos automatikus tudás kialakulására is.